Érzéketlenségre kondicionálva

 

Az alábbi méretes képek egy nagyvárosi játszótér bejáratában virítanak, a kisgyerekek szemmagasságában.

Nagymutter szúrókéssel üldözi a malacot.

Nagyfater vidáman tölti vissza a legyilkolt és feldarabolt állat testrészeit a saját belébe.

Csak szerintem beteg ez a két jelenet? Vagy olyan szinten módosult a húsevéssel kapcsolatos szemléletmódom, hogy csak én tartom tudatalatti porgramozásnak ezeket az idillinek beállított képeket?

Sajnálom, hogy én is a következő hamis és hazug hitvallás szerint nőttem fel: teljesen természetes és szükségszerű dolog rabságban tartani, megölni, feldolgozni és megenni az érző állatokat. Az olyan lényeket, amelyeknek az intelligenciaszintje megegyezik egy hároméves gyerekével. Az olyan jószágokat, amelyekről csak azért gondoskodik a (fogva)tartója, hogy felhizlalja, és zsíros profittal eladja, vagy lemészárolja saját fogyasztásra. Nem is sejtve, hogy az állati fehérjék állandó gyulladásban tartják a szervezetet, és számtalan krónikus betegség okozói. Sajnálom, hogy a vegánokat kiáltják ki hülyéknek és furcsáknak, sőt, veszélyesnek! Sajnálom, hogy az élelmiszer- és gyógyszeripar minden erejével azon van, hogy a fogyasztóik meg ne tudják, el ne higgyék, hogy teljes értékű növényi étrenden szinte az összes betegség visszafordítható, és tökéletesen egészségesen és fitten lehet élni állati termékek fogyasztása nélkül. És azt is sajnálom, hogy ez a bejegyzés nem jut el megfelelő számú emberhez, vagy ha el is jut, nem indít be változást.