Szerencsés vagyok, mert a családom elfogadja, hogy nem eszek sem húst, sem egyéb állati eredetű terméket. Hála Istennek még egyszer sem volt abból feszültség, hogy nem eszek meg akármit, amit anya vagy anyósom főz. Sőt, külön hálás vagyok Nekik, amiért gondosan figyelnek arra, mi az, amivel megkínálhatnak minket a férjemmel; mi az, amit jó szívvel megeszünk.
Egyem meg, anya külön ki szokott faggatni telefonon, mielőtt megyünk, hogy mit hogyan főzzön. 💖
Ugyanakkor ez a dolog kölcsönös. Én is tiszteletben tartom azt, hogy a szeretteim húst és egyéb, állatokból származó dolgokat esznek, holott tudom nagyon jól, hogy ez milyen negatív hatással van a szervezetükre, a bolygónkra, az állatokra. Mégis igyekszek figyelni arra, hogy ne mondjam, vagy ne mutassam ki az érzéseimet, miközben ők a tányérjukba pakolják a sült/rántott húst, vagy a tejtermékkel, tojással készült ételeket. Egyszerűen elfogadom, hogy ők még abban a hitben vannak, hogy állati fehérjékre szüksége van az emberi szervezetnek.
Én is elhittem ezt. Mindaddig persze, amíg fel nem ébredtem ebből a hazugságból, és alaposan utána nem jártam a tényeknek. És persze magamon is tapasztalom (férjemmel együtt) a már-már hihetetlen pozitív változásokat, amit a teljes értékű növényi étrend hozott az életembe.
Szóval köszönöm szépen, nem, továbbra sem kérek a hagyományokból, a megszokásból, és abból a hitrendszerből, aminek elhagyásával megtapasztaltam egy másik, csodálatos valóságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése