Test, beszéd, tudat - Online beszélgetés a buddhista életvitelről Laár Andrással. Ez volt a címe annak a videónak, amit nemrégiben láttam, és ami a következő gondolatok magját ültette el a fejemben.
És most jön egy másik “de”. A Művész Úr megemlítette a videóban, hogy késő este az étteremben, miközben a többiek a meleg pörköltet kanalazzák, nem tehet mást, ő is azt eszi, amit elé raknak, mert nem akar hideg salátát rágcsálni. Eddig én azt tapasztaltam, hogy minden valamirevaló étteremben lehet kérni bármikor rizst, burgonyás ételeket, párolt zöldséget, hovatovább, talán még azt is le lehet zsírozni a pincérrel, hogy szóljon a szakácsnak, dobjon össze nekünk grillezett zöldségeket.
Nyaralásunk alkalmával a férjemmel azt választottuk, hogy öt köretet kérünk, és három adag savanyúságot. Jóllaktunk, és a növényi alapú táplálkozásunkat, vagyis az elveinket sem kellett feladni azért, mert átengedtük volna a választás felelősségét másnak.
Sajnos nagyon szíven ütött, hogy a Művész Úr ugyan tisztában van vele, mekkora szenvedéssel jár az állat számára, hogy a húsát és egyéb váladékait fogyasztják az emberek, mégis ezt támogatta azzal, hogy megrendelte adott húsos ételeket, mert “nem tehetett mást”. Ő, aki évek óta fennhangon hirdeti a buddhizmus életfilozófiáját, hitvallását, miszerint éljünk úgy, hogy más élőlényeknek ne okozzunk szenvedést.
Hiába töröm a fejem, nem tudok jobb befejezést kitalálni, mint ezt a gondolatot:
“Képes lennél belenézni egy állat szemébe és azt mondani neki, hogy az étvágyam fontosabb, mint a szenvedésed?”
Moby
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése