Tej: élet-erő-egészség?

Egy meglepő kijelentéssel kezdem bejegyzésemet: “Tulajdonképpen a tejcukor-érzékenység a természetes állapot.” Erre majd még visszatérek. Előbb nézzük, mi késztetett arra, hogy összeszedjem a gondolataimat e témával kapcsolatban.

Megnéztem egy dokumentumfilmet a tejről, ami alatt csak úgy záporoztak a könnyeim. Volt benne egy rész, amelyben egy agyonhasznált tehenet mutattak, akit állatorvoshoz kellett vinni a kegyetlen és kapzsi tulajdonosa miatt. Azért ugyanis, hogy szerencsétlen jószág napi 40 liter tejet adjon (ami a normális, Teremtője által kitalált mennyiség kétszerese), a magát mindenhatónak gondoló tulaj fogta magát, és majdhogynem a halálba etette a jószágot! Eredetileg ugyanis a tehén kérődző állat, és füvet legel. Ám a nagyobb profit érdekében ezeket a “tejelőgépeket” számukra természetellenes takarmánnyal tömnek, amelyet nem képes megemészteni a szervezetük, így állandó gyulladásban van az emésztőrendszerük. Szegény állat nagyon szenvedett, segítség híján bele is pusztult volna kínjaiba.

Utánagondoltam, és úgy tűnik, három lehetőség van az állatok ellen elkövetett szörnyűségekkel szembeni túlérzékenységem magyarázatára:

• én vagyok Assisi Szent Ferenc reinkarnációja;
• előző életemben megkínzott állatka voltam;
• túlságosan mimózalelkű vagyok.

Az a legszomorúbb az egészben, hogy a profitorientált tejipar termékei sajnos megbetegítik az embereket, hiába is reklámozzák agyon “A tej élet, erő, egészség” szlogent. A tej inkább csak sok pénz ...a gyártónak.

Alaposan utánaolvastam a témának, és a következő furcsa ellentmondásra kaptam fel a fejemet: “Hazánkban a tej és tejtermék fogyasztás egyre csak nő, ugyanakkor a csontritkulás gyakorisága egyáltalán nem csökken, hanem fokozódik.”, valamint: “Azokban a kultúrákban a legmagasabb az osteoporosis (csontritkulás) előfordulási aránya is, ahol a tejfogyasztás aránya a legmagasabb. Ahelyett, hogy védelmet nyújtana a csontritkulás ellen, a sok tejtermék fogyasztása valójában hozzájárul a csont vékonyodási folyamatához. Ez azért van így, mert a többletfehérje lebontása kioldhatja a kalciumot a csontokból.” Amitől pedig egyenesen kirázott a hideg: “A tejfogyasztás növeli az A-vitamin és a B12-vitamin, a cink, a vas, és a kalcium szükségletet.” Remek. Eleve súlyos vitaminhiányban szenved (sajnos a tudta nélkül) a lakosság úgy 90-95%-a, de a rendszeres tejfogyasztásnak “hála” további vitaminok vesznek kárba testünkben. Nem röstellem belekeverni a dologba az általam oly’ nagyon utált cukrot, aminek megemésztése szintén borzasztó sok vitamin elpocsékolásával jár (ide sorolható még a fehér liszt is)!

Most nézzük meg röviden, hogyan lehetséges az, hogy hiába vagyunk nagy tejivók, mégis recsegve-ropogva törnek ízzé-porrá a csontjaink (jó, belátom, ez talán erős költői túlzás volt). “A tejben nincsenek meg azok az anyagok (magnézium, cink, réz, bróm, mangán stb.), melyek segítenék a kalcium felszívódását.” Sőt! A tej magas foszfortartalma egyenesen rontja a hasznosulást, nem beszélve arról, hogy a gondos gyártó bácsik/nénik a tej(termékek) zsírtartalmának csökkentésével a zsírban oldódó D- és K-vitamin jelentős csökkenését is elérik (mely anyagok egyébként kulcsszerepet játszanak a csontépülésben). És ez sajnos még “csak” a jéghegy csúcsa. “A tej betegségeket is átvihet. Gyakran tartalmazza antibiotikum, hormon, rovarölő és más vegyi anyagok maradványait, amelyeket a tehén táplálékához kevertek.” Továbbmegyek, sajnos, mert van hová: “A tej az allergiák egyik legáltalánosabb oka is. Több mint 100 antigén (az allergiák kiváltója) szabadulhat fel a tej normális emésztése során.” Na igen, ebben sajna van személyes tapasztalatom. Bevallom, nem egy csapásra jött a megvilágosodás, de megfigyeléseim alapján kijelenthetem, hogy 35 éves fejjel bizony laktóz-érzékeny lettem. Hosszú folyamat volt, mire végre rájöttem, mit is akar üzenni nekem a szervezetem. Hmm, csak annyit, hogy “Ne igyál tejet!!!” Érdekes módon tej fogyasztása után (hiába nem nyersen ittam, hanem pölö pudingba főzve) úgy felpuffadtam, mint egy hármasikreket váró víziló, és elég rossz lett a közérzetem ahhoz, hogy gondolkodóba essek. Ráadásul az is roppant furcsa “véletlen” egybeesés lehet, hogy amióta nem nyakalom literszámra a tehenek dobozba zárt emlőváladékát, azóta csodák-csodájára egyszerűen eltűnt a gyötrő tavaszi, mogyoró- és nyárfa virágzásakor jelentkező allergiám. Ismétlem, ez hosszú folyamat volt. Ha tehát azt tapasztalod, hogy bizonyos ételféleség után rendellenesen viselkedsz (megy a hasad, puffadsz, görcsölsz stb.), akkor ne az legyen az első, hogy az agyonreklámozott gyógyszer után nyúlsz, ami csak a tünetet nyomja el, hanem próbáld megtalálni a baj okát! A test okos, jelez neked, csak figyelned és hallgatnod kell rá!

És most jöjjön egy olyan csemege, melynek hallatán szabályosan elborzadtam. A következő őrült (által kitalált) diéta kering újabban a neten: aki tejcukor-érzékeny, igyon bátran laktózport, aminek köszönhetően menni fog a hasa, és így fogyni fog. Gratulálok az értelmi szerzőnek! Akkor én elindítok egy olyan terápiát, ami a makacsul köhögőkön segít (bár kicsikét talán drasztikus lesz): igyál ciánt, és többé nem fogsz köhögni. Igaz, levegőt venni sem, de oda se neki, a végeredmény számít csak. Ahogyan a fent említett agyament fogyókúrás tippnél is. Az nem baj, hogy ez a módszer egyenes úton vezet súlyos emésztőszervi betegségekhez. Szóval a kitalálójának ezúton is, újra gratulálok. Persze annak is gratulálhatnék, aki belesulykolta az emberekbe, hogy a tej egészséges. A szülők pedig csak úgy öntik (tölcsérrel vagy anélkül) gyerekeikbe ezt a fehér löttyöt (meg persze magukba is), mondván, kell a gyereknek a tejben lévő tápanyag. Mármint melyik? A vegyszerek, vagy a hormonok? Aaaaz kell a gyereknek! Pontosan az a tejben lévő tápanyag, amit a természet azért talált ki, hogy a kisborjú megfelelően fejlődhessen, amíg felnő. És nem tovább! Egyeseknek ugyanis talán meglepő, de: “Az állatkerten kívül egyetlen emlős sem issza meg más fajok tejét, és ha már elválasztották, egyetlen emlős sem fogyaszt ismét tejet. Az ember az egyetlen kivétel. Minden teremtmény teje csak a saját utóda számára egészséges táplálék.” Szóval csak az ember lehet ekkora állat!

Józan paraszti ésszel belegondolva az imént említett gondolatsorban nincs is semmi meglepő. Egyszerűen természetellenes dolog felnőtt emberfejjel bármely emlős állatnak az emlőváladékát jóízűen elkortyolgatni, nem? Persze régen én is literszámra vedeltem a tejet, nem tagadom. Meg is lett az eredménye: eddig tolerálta a szervezetem, innentől átváltott laktóz-intoleranciára. De csak hogy engem védjen! És én hálás vagyok érte. Kár, hogy hamarabb nem voltam annyira tájékozott, mint amilyen most vagyok, mert akkor nem terheltem és mérgeztem volna saját magamat többek között étolajjal, cukorral, margarinnal, fehér liszttel; és persze tejjel.

Folytatása következik.