Ébredések

Döbbenetes dologra jöttem rá. Ahogy a régebbi bejegyzéseimet javítgattam a másik, személyes blogomon, azzal szembesültem, hogy én már 2017. áprilisában tudomást szereztem arról, milyen rosszul bánnak szegény tehenekkel a nagyüzemi állattartók. Legalábbis, csak egy kis szeletét láttam meg a szörnyű valóságnak, a többi részére továbbra is vak voltam. A mai napig nem értem, hogyhogy nem lettem már akkor vegán. Mi tartott addig, hogy 2018 szeptemberében teljesen felébredjek? 😩

Három éve tehát láttam egy szörnyű dokumentumfilmet arról, hogyan is bánnak azokkal a szegény haszonállatokkal. Akikből ugye az emberek hasznot húznak. Mégsem kapcsoltam össze a dolgokat úgy, hogy azon nyomban felhagyjak ennek a borzalmas, kegyetlen és kizsákmányoló iparágnak a támogatásával (a tejipar mellett a tojás- és húsipar szintén ide tartozik).

Ahogy a napokban ezen gondolkoztam, érdekes dolog történt. Egy kedves ismerősöm kifakadt nekem a messengeren. Azt írta, hogy szó szerint zokog, ugyanis nem messze tőle van egy kisebb állatgazdaság, és sorra szállítják oda a marhákat, ő pedig hallja a halálfélelmüket, és hogy az brutális. Majd hozzátette, hogy ez megy két órája, és már nem is akar “marhapörit” enni többet. Ja, és azt is hozzátette, hogy azért írja le nekem mindezt, mert én nem nézem hülyének.

Mindezen kissé elcsodálkoztam, ugyanakkor nagyon jó tükör volt ez nekem. Hiszen sokáig én is mennyire vak és süket voltam szegény állatok szenvedésével szemben. És hogy min csodálkoztam el? Lám, ez az ismerősöm most a marhák halálsikolyát és rettegését hallotta “csak”, tehát marhapörit nem eszik többet. Igen ám, de mi van a sertések és szárnyasok szenvedésével és rettenetes agóniájával? Azt is a saját fülével kell hallania, hogy az ő húsukat se egye meg többé?

Milyen jól ki van ez találva. Az emberek elől elrejtik, látó- és hallótávolságon kívülre helyezik ezeket a kegyetlen koncentrációs haláltáborokat. Olyan messzire, ahol már nem hallani, ahogyan az anyatehén hetekig sír az újszülött borja után, akit azért ragadnak el tőle, hogy a felnőtt emberek(!) meg tudják inni a tejét! Ez beteges. Csak hát arra lettünk kondicionálva, azt nevelték belénk, azt hitették el velünk, hogy más faj anyatejét és az abból készült termékeket normális dolog fogyasztani. Sőt, az kell az erős és egészséges csontokért. Hmmm, na igen. Persze. Kivéve, hogy már több évtizede bizonyságot nyert, mennyire ártalmasak az állati fehérjék, és mennyiféle betegség okozói. Csak valahogy (és valamiért…) ezek az információk is látó- és hallótávolságon kívül kerültek tőlünk.

A másik dolog, amin a levél kapcsán meglepődtem, az volt, hogy nekem (aki másfél éve áttért a növényi étrendre) mindezt le “merte” írni az ismerősöm. Merthogy én ezért nem nézem hülyének. Nem érdekes ez? Annak kell csendben maradnia, aki látja az igazságot, nehogy a többség, akik még mindig hisznek a hazugságokban, hülyének nézzék?! Ez így szerintem nagyon nincs rendben. 😐

A következő bejegyzésben mindenesetre megosztom, mi mindent találtam már három éve a tejfogyasztás ártalmairól. És valahogy megpróbálom magamban helyre tenni a tényt, hogy mindazon információk ismeretében továbbra is vakon, érzéketlenül, manipulált állapotban vásároltam meg azokat a termékeket, amelyek mögött ma már tisztán látom a szenvedést.

Kívánok mindenkinek mihamarabbi ébredést!