Kiskutya is a nagytól tanul

Érdekes jelenséget figyeltem meg a szilveszteri vacsoraasztalnál. Társaságunkban a felnőttek között volt két kisiskolás gyerek is. Mondanom sem kell, ha szilveszter, akkor virsli, igaz?

Férjemmel előre szóltunk a vendégeinknek, hogy nálunk vegán koszt lesz, így ha a megszokott hústermékre vágynak, hozzák magukkal. Hozták is, több csomag virsli formájában. Sajnos nem kerülhettem el, hogy megfőzzék nálunk, így kénytelen voltam elviselni azt a szagot, amit az az agyonfeldolgozott, halott “étel” fővés közben produkált.

Ahogy a többiek (köztük a gyerekek is) ették a virslit, elgondolkoztam. Mióta nem vagyunk tudatában annak, hogy amit beviszünk a szervezetünkbe, az honnan jött, és mi módon készült? Elvileg az ételnek táplálnia kellene a testünket. Azonban a mai agyonfeldolgozott, manipulált, mesterséges cuccokkal, gyógyszerekkel és hormonokkal teletömött termékek inkább csak rombolást végeznek a szervezetünkben. Nem fura, hogy meg sem kérdőjelezzük, hogy a nap mint nap magunkhoz vett táplálék vajon tényleg megfelelő-e a testünk számára? A javunkat szolgálja? Ártunk vele a környezetünknek? Okozunk vele szenvedést?

Persze, amíg nem nyílt fel a szemem, én sem gondoltam bele ezekbe a dolgokba. Ugyan, eszembe se jutott! Úgy nőttem fel, hogy minden évben több disznót, továbbá rengeteg baromfit leöltünk, és jóízűen megettük őket. Mert ugye az ember csak hússal tud jóllakni… 😒

Képzeld el, hogy amikor fiatal koromban fogtam a csirke szárnyát és lábát, anya pedig átvágta a jószág torkát, ahogy szerencsétlen állat a kezeim között vergődött, küzdött az életéért, nagyon sajnáltam. (Főleg akkor, amikor hallottam, ahogy reccsenve eltörik a szárnya.) Anya rám is szólt mindig, hogy ne sajnáljam annyira, mert akkor nehezebben pusztul el. Egy idő után pedig úgy voltam vele, hogy oké, szenved az az állat, de ha kimúlt, onnantól már nem kell szánalmat éreznem iránta, mert csak egy darab hús. Szóval arra treníroztam magam lelkileg, hogy tárgyiasítsam az élőlényeket, és minél inkább eltávolodjak attól a gondolattól, hogy ők is érző élőlények, akiket egyébként szükségtelen lenne megölnünk.

Ahogy az elmúlt évek alatt alaposan utánaolvastam annak, hogyan is működik az emberi szervezet, mi való bele “üzemanyagként”, és mi betegíti meg, valahogy nem is csodálkozok azon, hogy az öttagú családunkból hárman évek óta gyógyszereken élnek, ráadásul egyikük évtizedek óta szedi a pirulákat, marékszámra! (Azt pedig inkább össze sem számolom, hogy a rokonságunkban hányan haltak meg rákban.) Csak azt nem értem, hogy ezek a “gyógy”-szerek hogyhogy nem gyógyítanak? Vagy miért nem kérdeznek rá az orvosok soha a beteg életmódjára (mit eszik, mennyit mozog, stresszhatások stb.)? Hogyhogy nem tanítanak az orvosi egyetemeken táplálkozástant? Nem ez lenne az alap? Ez körülbelül olyan, mintha egy autószerelő nem tudná, hogyan, mitől működik problémamentesen egy jármű, hanem ha meghibásodik valami, beletömne egy marék vegyszert, aztán hadd menjen. És mi a saját testünkkel tesszük ezt!! A tünetek talán nem érzékelhetőek, miután elnyomtuk őket a vegyszerekkel, de attól a probléma oka még nem szűnt meg! Persze, ha belegondolunk, hogy a gyógyszeriparnak mi az érdeke, akkor ne csodálkozzunk, hogy minél több embert akarnak a termékeikkel tömni, lehetőleg életük végéig!

Meglehet, hogy mimózalelkű vagyok, de nekem nagyon tud fájni, hogy a kapzsiság miatt végig hazudott nekem a társadalom, és azt akarta, hogy idővel én is szépen betegedjek meg, és éljek gyógyszereken. 😩 Az iskolában nem tanították meg nekünk, mitől marad egészséges a szervezetünk, vagy hogyan óvjuk a Földünket, netán azt, hogy nem szabadna tárgyakként tekintenünk az állatokra. A környezetemben, a családomban is teljesen természetes volt, hogy leöljük az állatokat, és megesszük őket. Mégsem hibáztatom a szüleimet. Azt adták tovább, amit nekik is a fejükbe, a szívükbe véstek.

Manapság azonban nem az a világ van, mint régen. Rendelkezésünkre állnak az információk; hál’ Istennek egyre többen vannak olyanok, akik ki merik mondani az igazságot, és példát mutatnak, hogy igenis van élet állati termékek nélkül! Manapság már nem titok többé, hogy az állati fehérjék bizonyítottan hozzájárulnak a rákos sejtek elburjánzásához a testünkben, a kettes típusú cukorbetegség kialakulásához, a szív- és érrendszeri betegségekhez, és persze az elhízáshoz. Akkor mégis miért ragaszkodnak hozzá olyan sokan?

Nem próbálom megválaszolni a kérdést. Inkább megosztok Veled egy olvasmányt, ami talán segít abban, hogy tisztábban lásd a dolgokat, és lépéseket tudj tenni a saját és szeretteid egészsége megóvása érdekében. Nem mellesleg pedig hihetetlenül sokat tehetsz a Földünkért és az állatokért csak azzal a döntéseddel, hogy mi kerül a tányérodra nap mint nap.

Kivonat Dr. Will Tuttle 'A világbéke étrend' című könyvéből

Emlékszem, miután letöltöttem és elkezdtem olvasni ezt a művet, eszembe jutott egy ötlet. Szerettem volna, ha mások is tudatára ébrednek a valóságnak. Ezért a 230 oldalas könyvből készítettem egy 23 oldalas dokumentumot, ami tisztán és érthetően tárja fel előttünk az igazságot. Ha pedig mélyebben bele akarod ásni magad a témába, az alábbi linken ingyenesen elérheted ezt a fantasztikus könyvet.

A világbéke étrend