2020. július 12., vasárnap

Miért rossz az, ami jó?


Az egyik kedvenc YouTuberem videója alatti komment késztetett arra, hogy megfogalmazzam a gondolataimat a témával kapcsolatban.

Egy kommentelő azt nehezményezte, hogy Eszti folyton a növényi étrendet “erőlteti”. Holott csak kedvesen elmeséli a pozitív tapasztalatait. Érdekes, hogy van, aki ezt erőltetésnek veszi. Ám ha jobban belegondolunk, talán érthető ez a nagy ellenállás, ez a befeszülés a növényi étrenddel szemben.

A hitrendszereink által vezérelve éljük az életünket. Elhitették velünk, hogy szükségünk van állati eredetű termékekre. 😔 Meg sem kérdőjelezzük, hogy ez valóban így van-e. Még akkor sem gondolkodunk el azon, hogy talán az életmódunkkal lehet baj, amikor orvoshoz járunk, és egyre több és több gyógyszert kezdünk el szedni. Pedig az ember nem úgy van ám összerakva, hogy gyógyszerek nélkül életképtelen legyen. A szervezetünk nem ilyen szerencsétlen. Csak persze nem mindegy, hogy milyen üzemanyaggal tankoljuk meg nap mint nap.

Nem áll szándékomban kifejteni, mennyire károsak az állati eredetű és az agyonfeldolgozott élelmiszerek. Akit érdekel a téma, az alábbi könyvekből nagyon jól tájékozódhat: Hogy ne halj meg, 80/10/10, , Kína tanulmány. Inkább visszatérnék oda, mi lehet még az oka az ellenállásnak.

Egy nagy kaliberű életmódváltással ki kellene mozdulnunk a komfortzónánkból. Ám ezt mi nagyon nem szeretjük. Jó nekünk a megszokott, jól bejáratott rutin, amit akár robotpilóta-üzemmódban is követhetünk, mindenféle tudatos, saját döntés nélkül. Aki pedig mindebből profitál, az az élelmiszer- és a gyógyszeripar.

Harmadrészt az is nagy szerepet játszik a húsevéshez és tejtermékek fogyasztásához való ragaszkodásban, hogy ha valóban tudatosítanánk magunkban, hogyan kerül a tányérunkra az adott étel, egy életre elmenne tőle a kedvünk. 😞 Kényelmesebb hát a struccpolitikát választani, és elnyomni a lelkiismeretünket, az empátiánkat. Hiszen amiről nem tudunk, az nem fáj. Az nem is létezik. Ha nem vagyunk tudatában annak, mennyi szenvedéssel jár az állatok kizsákmányolása és leölése; mennyire káros a környezetünk, a Föld, a jövőnk számára az ételválasztásunk; milyen mértékben tehetünk arról, hogy lassan, de biztosan romba döntjük az egészségünket… akkor az biztosan nincs is úgy. El lehet menekülni a valóság elől. Lehet továbbra is hinni a hazugságoknak. Attól a tények még tények maradnak. És ezt nagyon nehéz megemészteni.
Ezen már átestem két éve. Fájt szembesülnöm azzal, hogy a kapzsiság, a profitéhség mekkora kegyetlenkedést képes kihozni egyes emberekből. Az állatokat árucikkeknek tekintik, holott ők is érző lények. Dühös voltam, amikor szembesültem a ténnyel: a gyógyszeriparnak – az élelmiszeriparral karöltve – az az érdeke, hogy engem megbetegítsen, és elérje, hogy életem végéig gyógyszereken éljek. Frusztrált voltam, undort éreztem, elkeseredtem, amiért ilyen világban kell élnem. Aztán nagy nehezen mindez lecsillapodott bennem, ezzel egy időben pedig egyik napról a másikra áttértem a teljes értékű növényi étrendre. Azóta egyre jobban és jobban vagyok. Testileg, lelkileg, mentálisan egyaránt. És az a szép az egészben, hogy aki váltott, kivétel nélkül csak pozitív hatásokról számol be. 😃

Sokan attól tartanak, hogy ha áttérnek a növényi étrendre, akkor íztelen salátán kell tengődniük. Erre azt tudom mondani (és ezzel a férjem is így van), hogy életemben nem ettem még ilyen finomakat, mint a váltás óta, és bármikor, bármennyit ehetek büntetlenül, akkor is meg tudom tartani az ideális súlyomat, ráadásul majd’ kicsattanok az energiától és az életerőtől. 😊 Fizikai munkát végzőknek sem kell aggódniuk: bőven lesz energiájuk, csak elegendő mennyiséget kell enni, és változatosan. Ráadásul növényi alapanyagokból az égvilágon minden addig megszokott ételünk elkészíthető.
Most eszembe jutott, hogy amikor a kolleginákat megkínáltam vegán túrógombóccal, egyikük – miközben jóízűen majszolta a finom édességet – megjegyezte: “Ó, én most már nem fogom sajnálni a vegánokat. Nem is tudtam, hogy ilyen jókat esznek.”

...érdekes, hogy miután összeraktam az eddigi szöveget, belebotlottam egy nagyon elgondolkodtató YouTube videóba, majd pedig egy könyv is a kezembe akadt a munkahelyemen, amely szintén megmozgatta a fantáziámat (utóbbiról később).

Tehát a videó. Dr. Melanie Joy beszél benne többek között arról, miért is ragaszkodunk a húsevéshez, és mennyire nehéz a vegánok mindennapi élete a váltás után, tekintve, hogy a környezetük nem érti meg őket, sőt, el akarják téríteni új életmódjuktól (azt állítva, hogy betegek lesznek tőle 😒), és sajnos sok esetben lenézik őket, gúnyt űznek belőlük. Hab a tortán, hogy a média hamis állításokkal próbálja eltéríteni szándékától azokat az embereket, akik el akarják hagyni az állati termékeket.

Hiába gondolkodok rajta oly sokat, akkor sem bírom megérteni, hogy miért mi vagyunk a “számkivetettek”. Miért nekünk kell magyarázkodnunk? Mi nem ártunk sem az állatoknak, sem a környezetünknek, sem a saját egészségünknek. Akkor mégis miért minket kell kicikizni, lehülyézni (ezt már megkaptam én is személyesen…)? Éppen amiatt, amiért tudatosan éljük az életünket; a legkevesebb szenvedést okozva magunknak, az állatoknak, a környezetünknek. 😑

A videóban az is elhangzik, hogy a húsevőknek bizony kényelmetlen beismerni, hogy tulajdonképpen függők. Nem tudnak lemondani az állati termékekről, ám sajnos ez nem pusztán akaratgyengeség. A sajt a legnagyobb mumus, és nem véletlenül. A benne található kazein nevű anyag (ami magában a tehén tejében van) valóban függőséget okoz. “Egy amerikai tudományos kutatás szerint sajt fogyasztásakor az emésztés során ópiát szabadul fel a szervezetben, emiatt ez a koncentrált tejtermék a kábítószerekhez hasonlóan függőséget is képes okozni. ...ennek oka, hogy tartalmaz egy olyan összetevőt, melyet kazeinnek hívnak, ez a fehérje minden tejtermékben megtalálható. Az emésztés során a kazein egy kazomorfin nevű anyaggá, egy ópiáttá bomlik fel a szervezetben, melynek hatása a morfiuméhoz hasonló: nyugtat és ellazít, valamint kicsit tompítja is az érzékeinket.”
Az anyaállat tejében azért van benne természetszerűleg a kazein, hogy a kicsinyét megnyugtassa, és biztosítsa, hogy ne kószáljon el tőle messzire. Tehát “magához láncolja”. És ennek az anyaállatnak az emlőváladékát isszák a felnőtt(!) emberek. De miért is?

És itt jön a képbe a könyv! Egy kedves képes gyermeklexikon, az Ablak-Zsiráf, gyerekkorunk kedvence. Éppen ellenőriztem a könyvtárban, ahol dolgozom, a könyv adatait, amikor megakadt a szemem a következő bekezdésen:
“A vadmacska prémjéből bundát készítenek.”
Oké. Tehát elveszik az állat életét, és megnyúzzák. Mert ezt az emberek megtehetik.
Kíváncsiságból a t betűhöz lapoztam.
tehén Egyik leghasznosabb háziállatunk a tehén. Emlősállat. Tejét isszuk, húsát esszük, bőréből cipőt, táskát, övet készítenek.”
= kizsákmányolás
Aztán:
tej Az emlősállatok kicsinyeit az anyjuk szoptatja: tejjel táplálja.
A csecsemő is az anyja tejét szopja.
Az emberek tehéntejet isznak a legszívesebben, de sokan szeretik a kecsketejet is.”
Jobban belegondolva számomra ez eléggé ellentmondásos dolog. A csecsemő az anyja tejét issza. A tehén a kicsinyét táplálja tejjel. De azért a felnőtt ember is szereti a tejet. Mi ez, ha nem agymosás?

Ebbe persze egy hétéves kisgyerek nem gondol bele. Hogy rendben van-e ez így. Kapja az iskolatejet, a könyvekből azt tanulja, hogy ez egészséges, szépen el is hiszi, és beépíti a mindennapjaiba a tejtermékek fogyasztását – nyugodt lelkiismerettel, abban a tudatban, hogy ez neki jó.

Azt is megtanítjuk a gyerekeknek, hogy állatokat ölni természetes, szükséges és elfogadott dolog. Hiszen micsoda hagyománya volt/van a disznóvágásoknak! Ahol betintázott (tehát már bátor, és a lelkiismeretét, empátiáját sikeresen elködösített) emberek lefognak egy védtelen állatot, kizárják kétségbeesett visítását (könyörgés az életéért), torkon szúrják, megvárják, míg kivérzik, megperzselik, feldarabolják, és egyes ledarált testrészeit visszatöltik a saját belébe. Ám előbb még reggelire elfogyasztják a tetem megalvadt vérét, és az agyvelejét. (Persze nem nyersen, hiszen az ember nem ragadozó.) Ez barbarizmus. És ebben én is sokszor részt vettem úgy, hogy egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy ez valóban szükséges-e, vagy helyénvaló-e.

Nem érdekes, hogy ha mindezt a szörnyűséget kutyákkal csinálnánk, akkor undorodnánk tőle? Na de komolyan! Mi a különbség a sertés és a kutya között? Vagy a kecske és a macska között? Esetleg a borjú (aki még csecsemő) helyett a változatosság kedvéért miért nem fogyasztunk néha tengerimalacot, kiskutyát, vagy bármi mást? Ki szabja meg, ki írja elő, hogy melyik állat ehető, és melyik nem? És ezt az emberek miért követik vakon?

Érdemes kilépni a komfortzónánkból, hiteles forrásokból tájékozódnunk, tudatosan élnünk, mert ezzel nem csak állatok százait menthetjük meg évente; és a jövőnket, a Földet tehetjük szebbé és élhetőbbé, de a saját és szeretteink egészségét is meg tudjuk őrizni. A mi kezünkben van a tökéletes testi-lelki-mentális állapotunk sorsa, ami velünk született jogunk, és amire egyedül mi tudunk vigyázni.

Az a helyzet, hogy ezt az egész vegán témát nagyon, de nagyon sok aspektusból meg lehet közelíteni. Biztosan újra és újra elő fogom venni, hogy körbejárjam, hátha jobban megértek dolgokat, vagy hátha ezzel másokat is gondolkodásra, tudatosabbá válásra késztetek, ami esetleg magával hoz egy olyan életmódváltást, amely a saját egészségét szolgálja, valamint megment vele évente több száz ártatlan és védtelen állatot, és nem utolsósorban a környezetével is jót tesz. Nem erőltetek semmit, én csak bízok. Bízok benne, hogy együtt jobb hellyé tehetjük a világunkat. Kívül és belül egyaránt.

“Te magad légy a változás, amelyet látni szeretnél a világban.”
Mahatma Gandhi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Közösségben, közös célért

  Szívügyem az állatvédelem. Közel öt éve iktattam ki minden állati eredetű terméket az étrendemből - egyik napról a másikra. Semmiféle hi...